Maricka családja

I. Az egyéves : 79 cm - ezzel átlagon felüli. 10,5 kiló - ezzel a magasságára vetített súly percentilise pontosan 50%, tehát kiváló! Néhány lépést már egyedül megtesz, egyébként mászik mint a csík. Nővéréhez hasonlóan imád táncolni, és szereti ha énekelek. Aktuális kedvence: Erdő szélén házikó, természetesen mutogatással együtt, amikor a nyuszi kérleli a nagyapót, Dinike hatalmasat kacag. Hat foga van kint, és négy jön éppen. Szavai: Apa, P (ez Piroska), Pá, Hamm, vau-vau, Bba (ezt mostanában mindenre használja). Tudja "használni" a telefont, a távirányítót és a fogkefét. Próbálkozik a kanállal, de nagyon malacul eszik még akkor is ha én etetem - az ő szájába nem lehet csak úgy bedugni semmit, mert kiveszi, megnézi, aztán ha olyan kedve van újra beteszi, ha nem, akkor ledobja. Kedvenc játékai a labda és az autók, meg az amivel Piroska éppen játszik. Felismeri a könyvben a bocit és a zümit, ezeket meg is tudja keresni, ha kérjük. Rosszcsont! Igazi fiú, és sokkal jobban megdolg...

Péntek délben Piroska és Apa hazajöttek a csavargásból. Piroska panaszkodott, hogy fáj a lába, a lépcsőn nem volt hajlandó feljönni. Előbb azt hittem, a cipő szorítja, vagy benőtt a körme, de pár lépés után összerogyott a térde, és szemmel láthatóan nem szimulált. Betettük a kedvenc zenéit, de csak ült az ágyon és sírt, hogy nem tud táncizni. Alvás után még rosszabb lett, a pelenkázás közben nagyon sírt, levittem a gyerekorvoshoz. Nem a mi doktornénink volt, így azzal kezdte, hogy volt-e az utóbbi két hétben felsőlégúti történés. Azt gyanította, hogy a két héttel ezelőtti bronchitis csípőízületi gyulladást okozott, ezért beutalt minket egy uh-ra az ügyeletes sebészetre. Autóba ültünk és mentünk, még jó, hogy a hozzánk legközelebb eső kórházban volt éppen az ügyelet. Szerencsére viszonylag hamar sorra kerültünk, és csodák csodájára a sebész doktornéni vizsgálata közben Piroska egy hangot sem adott ki. Elmúlt a fájdalom? Átmentünk az uh-ba, ahol szerencsére nem találtak semmit, Piroska m...

Megérkezett a Mikulás: Ez az enyém! Torta: Finom: A marcipán is: További képek.

Ez van, Öregszünk :-) Dinike szombaton egyéves lett. Ennek örömére elmentünk Apa dolgozójába Mikulás ozni. Jó hangos volt a műsor, de Dinóka így is elaludt, mire megérkezett a nagyszakállú. Nem is értem, más gyerekei nem délben esznek, alszanak? Mert az enyémek már nagyon éhesek, fáradtak voltak. Piroska szerencsére hősiesen kitartott, egy cseppet sem félt, és ahogy megjött a Mikulás ő rögtön a nyomába eredt, és felment utána a színpadra, nem is tágított, amíg meg nem kapta a "jajándékot" :-) Aztán az autóban hazafelé elaludt, de mikor hazaértünk felébredt, és annyira pörgött, hogy aznap már nem aludt napközben, persze este nem kellett ringatni. Dinikét is lefárasztották a hétvégi események, szombaton és vasárnap is aludt, csak egyszer kelt fel, de éjfél előtt, és aztán aludt reggelig. No de a szülinap ról akartam írni. Már régen volt együtt így a család, mint most vasárnap :-) Eljött mind a négy nagyszülő, a Dédi, a húgaim és a Szilárd húga is. Piroska szokás szerint élvezt...

Alig várom, hogy vége legyen!!! Hogy ne legyen annyira borús, tettem fel pár új képet .

Süt a nap Budapesten!!! El sem hiszem. Jó nagy szél fújt délelőtt, de doktornénihez muszáj volt menni. Sétáltunk egy picit utána, Dinike el is aludt. A házunk mögött szélcsend volt, így mi Piroskával csináltunk egy jó nagy levélkupacot, és hemperegtünk benne :-) Jobban vannak, már csak néha köhögnek, de éjjel már egyáltalán nem, és az orrukat is ritkábban kell porszívózni. Na szóval jobban vagyunk végre!

Tudom-tudom, már tisztul, de úgy utálom már ezt a ködös, szmogos városi bűzt!!! Ráadásul a gyerekek bronchitist kaptak :-( Egyszer mentem ki velük a múlt héten, és tessék! A porszívónk megunta a rengeteg orrszívást, így kedden azért is rohanni kellett. Most van gyönyörű, új porszívónk, ami állandó bútordarabként díszeleg a szobákban, attól függően egyikben-másikban, hogy melyik gyerek a taknyosabb. Gyógyulnak-gyógyulnak, de antibigyó kellett, emellé persze probigyó, ésatöbbi, így cirka 15ezer vándorolt a patikába a hónapban. A betegség és a bezártság miatt iszonyú hisztisek vagyunk mindannyian. Jöjjön már végre valami jó!

Gyerekeim szerencsére mindenevők, de vannak azért kedvenceik. Az egyik ilyen a cukkinis csirke valamilyen körettel. Lehet ez rizs, krumpli, vagy éppen kuszkusz. Ami Piroska szerint kuszkuszkusz, nyilván a köhögés után mondott "kuc-kuc-kuc" miatt hívja így :-) Mostanában sokszor esszük valamilyen formában, mert gyorsan elkészül, egészséges, és mindhárman szeretjük. Megunhatatlan kedvence a túrórudi, amit egy ideig túródidinek hívott, pedig én ugye egyáltalán nem rendelkezem didi méretű alkatrészekkel, így nem is használjuk ezt a szót, hogy ezt honnan szedte... de már nem így hívja, pedig nagyon édes volt ez a szó. Szegény Dinike egy ideig még nem ismerkedhet meg ezzel a nyalánksággal. A Piroska szülinapján elcsent sajtos rúd, sajnos megtette a hatását, ekcéma, hasmenés, egyelőre nem fekszünk be tejterhelésre, mert ennyi bizonyíték éppen elég. Egyébként Piroska mindent és mindenkit becéz, így minket most Apaka és Anyaka névvel illet :-)

És így kétévesen persze egyre csak szaporodnak a beszólások. - Mami mi történt a bőröddel? - Megöregedett, ráncos. - Anya! Mami bőre kibőrgött. Apa: - Piroska azonnal gyere ki a szobából, háromig számolok! Egy... kettő... Piroska: - Csipkebokorvessző. Anya a másik szobában: - :-))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Piroska tegnap két éves lett. Hihetetlen! Vasárnap ünnepeltünk, szűk családi körben. Már nagyon várta a tortát, amit ezúton is köszönünk Lacinak, az öcsémnek, mert fantasztikusan finom és szép is volt. Piroska három szeletet is evett belőle, persze nem egyszerre. Legjobban a cukorvirágok tetszettek neki, azokat módszeresen leszedegette, és mind ő ette meg. A marcipánt még mindig nem szereti, de nem baj, mert én meg még mindig nagyon szeretem :-) A tortán kívül kapott még: kirakós könyvet, fakirakót (ugye kitaláljátok mi most a kedvenc játéka?), színes ceruzákat, krétákat, teáskészletet (egész nap teázunk, kávézunk, de most már a húslevest is abban főzi :-), és egy székmagasító párnát, hogy végre együtt tudjunk enni, mert két etetőszék sehogy sem fér el a hatalmas nappali-ebédlőnkben :-) A gyertyákat háromszor is elfújta. A cukorvirágok :-) Finom, csokis. Dinike elaludt a tortázásra, de délelőtt még ő is ünnepelt.

Azt gondolom, hogy két év moshatózás után szert tettem némi tapasztalatra, amit most megoszatnék, hátha másnak hasznos lehet. Tehát úgy kezdtük, hogy Piroskának vettünk egy nagy rakás új coolababyt . Most már tudom, hogy ezt nem így kellett volna. A pelenkák ugyanis, mint az összes ruhadarab, alkat, személyiség, bőrtípus függőek. Nem mindegy tehát, hogy hosszú, vékony; hosszú, duci; vagy esetleg kicsi, tömzsi babánk van. Nos nekem van egy hosszú, nem túl vékony, combiban mindig erős Piroskám, és van egy hosszú, nagy pocakú, nagyon combis, de keskeny csípős Dinim. És nagyon-nagyon sokat kísérletezgettem a coolababykkel, mire sikerült az ő alkatukra fejleszteni a gombolást és a töltést, és még mindig nem tökéletes. Most úgy használjuk ezeket a pelusokat, hogy a saját betétjüket körültekerjük egy ikeás kistörülközővel (a 70 Ft-os fehér kéztörlőről van szó). Mivel mindketten hosszúak (Piroska most 94 cm körül van, Dini 76-77) így éppen hogy jó lesz rájuk ez a típus a szobatisztaságig. Pedi...

Itt: https://picasaweb.google.com/100304738378893985790/Gyerekek?authkey=Gv1sRgCI3tw7fe_dPvLQ

Szeparációs szorongunk és fogzunk (Dinivel :-))). Fogzunk és hisztizünk (Piroskával :-))). Néha jobb, néha rosszabb, most sokszor volt nagyon nehéz velük, ezért ha alszanak napközben, inkább pihizek. Nézem a Trónok harcát :-). Egy-két Pirinkóság, amíg el nem felejtem őket: Anya lába zsinóros. (a visszereim) Én már nagylány vagyok, iskolába járok. ... és duma-duma egész nap. Megállás csak ez a két óra, amit ebéd után alvással tölt, szerencsére!

Már majdnem két hete itthon vagyunk, de nem volt kedvem írni. Igazából nem volt jó a "nyaralás". Mert a nyaralás vagy Apával kettesben, vagy családosan az igazi, de Apa nélkül sehogy sem jó, pláne ilyen hosszú ideig. Nem is tudom hogy bírják azok az anyukák, akiknek a férje külföldön dolgozik hosszabb-rövidebb ideig. Mert jó-jó a mamival, nem kellett főznöm, folyton ugrálnom a gyerekek után, de hát ez mégsem nyaralás volt. A nyár viszont rohamléptekkel szalad, Apa szabija fogyóban, így most a hétvégéket igyekszünk eseménydúsan tölteni. Dini egyébként a nyaralás első napján felült, aztán pár nappal később felállt, és már tökéletesen mászik négykézláb. Így legalább a bukások csökkentek, mert a kaját azt továbbra is követeli: 200 ml főzelék neki smafu, utána cici, vagy legalább egy kis gyümölcs kell. Négy foga jön egyszerre, ettől iszonyúan szenved, és szenvedtem én is, míg el nem fogadtam, hogy ez van, vége az éjszakai alvásoknak, ébredünk kétszer-háromszor, de cici és alvás, í...

Tegnap kihúzták a második bölcsességfogamat is. Már csak egy van, mert szerencsére csak három bújt ki, de ez az utolsó szájsebészeti eset lesz, úgyhogy még várok vele. Iszonyúan féltem, legalább annyira, mint a szülések előtt. De szerencsére ez is olyan jól, és könnyen sikerült. Azért az hozzátartozik, hogy a szomszéd házban lakó kismamatársam, Emese fogorvos, és ő ajánlotta fel ezt a merényletet. Ez a fog ugyanis nem fért már el, és teljesen ferdén nőtt, így egyfolytában kisebesítette a számat, ami azért elég veszélyes is lehet. És mivel egy hete nagyon fájt ez a seb, megkérdeztem Mesitől, mit kenjek rá. Ő megnézte, és azt mondta, ennek a fognak mennie kell. Így lett, hogy reggel jött a kisebbik húgom Piroskára vigyázni, én pedig Dinikével a hátamon útra keltem, és elvillamosoztunk az Árpád-hídhoz. Ott várt ránk a babysitterré változott titkárnő, aki egyébként imádja a gyerekeinket. Szóval hármasban elsétáltunk a rendelőbe. Kaptam egy nagy adag szurit, zsibbadás közben Dinike szopizot...

"Hinta, palinta, régi kiska zsupsz!" "Kiszi-kasza, nagy a hasa, aki fejét hm-hm, az a ... anyja, hm-hm zsupsz!" Tegnap este megyek ki a kertbe, ahol apával tettek-vettek. Pirinkóm már messziről szaglik. - Piroska van kaka? - Szagold meg! - és az orrom alá dugja a fenekét.

Veszettül fogyókúráztam, olvassátok csak el újra : az a ronda pocak :-) Aki most ott szuszog az ágyában. Most meg hízókúrázok :-)) bevágtam ebéd után majdnem fél liter pudingot, persze rizstejből, és csak azért, nehogy megromoljon :-) Szerencsére van tejem most dögivel, de kell is, mert Dini egy kis éhenkórász, a napi két főzelék mellett legalább 6-7* szopizik még. Most éppen beteg egy kicsit, köhög és picit piros a torka, úgyhogy ma még csak fél adag főzeléket evett, de már 4* szopizott. Ja és kinőtt végre az első rendes foga, amiket pedig fogaknak véltünk, mégsem azok, mert az egyik már eltűnt. Valószínűleg nyálkő volt. Szóval az a ronda pocak most egy gyönyörű, hatalmas, erős, egyfogú kisfiú, akitől egyáltalán nem akarok megszabadulni :-))))

Pakolok reggel még félig kómásan a konyhában, egyszer csak leejtek valamit. Erre Pirinkó: - "Leesett. Anya béna." Köszi! Ezentúl nem fogom félhangosan kommentálni, ha bénázok, mert minden szót megjegyez.

Dinike sem kúszik. Éppúgy hernyó-módra közlekedik, mint a nővére egy évvel ezelőtt. Felnyomja a popóját, négykézláb áll, ringatózik, majd nagy lendülettel előre veti magát, aztán kezdi elölről. Közben nagyokat sikogat, néha pedig pihenésképpen szopizza kicsit az ujját. Mi pedig szurkolunk neki, Piroska különösen lelkes, és természetesen utánozza. Most éppen azt élvezi, hogy nyikorog a tenyere a parkettán, eddig még csak a szőnyegen közlekedett, ez most teljesen új dolog :-) Dénes fiunk egyébként elmúlt fél éves! 8 kiló, 69 centi, majdnem kint vannak az alsó metszői, ügyes, okos, bájos kisfiú. Cicin kívül ezeket eszi: krumpli, répa, sütőtök, alma, őszibarack, meggy, és ma kapott először salátafőzeléket is. Mindent, de mindent szeret, iszonyatos étvágya van, úgyhogy mától bevezetem a napi két főzeléket, és lassan husit is kap majd. Szerencsére a pincénk tele van bébikajával, de azért néha főzicskézek is neki, szokja az itthoni ízeket is. De mint mondtam, nem válogatós, mindegy mit tolok ...

Vasárnap volt Dini keresztelője. Nem volt zökkenőmentes, de végül jól alakult. Piroskát megrázta, hogy nem körülötte forgott a világ, szép ruhában nem lehetett össze-vissza szaladgálni, és homokozni a templom melletti játszótéren. Így ő nagyrészt sírt, ordított, toporzékolt, bár mi ebből szerencsére, hála a keresztanyjának nem sokat hallottunk. Ő szegény küzdött vele derekasan. A végén azért visszajöttek a templomba, de arról inkább nem teszek fel képet, mert elég érdekesek lettek: vörös fejű, eltorzult arcú Piroska, és az imádkozó többiek :-) Dinike, aki a keresztségben a Dénes nevet kapta, nagyon jól viselkedett végig. Okos kis szemeivel nézegetett körbe, aranyosan ücsörgött az ölemben, vagy a keresztanyja ölében. Amikor leöntötték a fejét pár másodpercig gondolkodott, hogy sírjon-e, de aztán inkább úgy döntött, hogy ő a nap hőse. És tényleg az volt. Kivételesen az egész napos nyüzsgést is jól bírta, aludt egy nagyot, és délután is kedves volt, hozta a formáját. Persze Piroska is meg...

Tegnap volt az egyik legnehezebb napom, amióta Dini megszületett. Már reggel láttam Piroskán, hogy nincs jó hangulatban, hisztizett mindenért, pedig igazán igyekeztem a kedvében járni. Aztán eszembe jutott, hogy már előző nap rengeteget ivott és pisilt, hatszor öltöztettem át, mert mindig átázott, és ez nála a fogzás jele. Tegnap aztán mindenkivel összeveszett a játszón is, senkivel nem akart rugóshintázni, és mindenkit elüldözött onnan. Hazafelé már sírdogált, itthon pedig szabályosan magánkívül volt már, és az üvöltésétől persze Dini is sírni kezdett. Én egyre csak azt mondogattam magamban: Nem szabad kiborulni, nem szabad kiabálni. Végül adtam egy fájdalomcsillapítót, és ebédhez ültettem. Nem reméltem, hogy enni fog, de megnyugodott, és szépen megebédelt, miközben én Dinit szoptattam, hogy ő is lenyugodjon. Aztán elaludtak, és én elbőgtem magam.

Egyre ritkábban üt rá Dinire, viszont egyre többet szeretgeti. Pl. így is :-)) Mi ilyenkor nagyon szelíden tereljük el másik irányba, mert tényleg szeretetből teszi ezt. Honnan is értené, hogy könnyebb-nehezebb, kisebb-nagyobb? Persze Dini is egyre ügyesebb lesz, és nemsokára magától is el tudja majd hárítani az ilyen helyzeteket. Addig csak tűr szelíden, szó nélkül, sőt néha még vigyorog is, ha csiklandozzák a göndör fürtök.

Ez a kép tavaly ilyenkor készült Pirinkóról: Ez pedig most készült Diniről: Azért van bennük valami közös :-)) Ezt Nektek! A majmos takaró az enyém: Nem kicsit függő: Az új kedvenc: Én pedig levágattam a hajamat, de arról még nem készült kép, pedig jó lett. Na majd legközelebb, ha lesz időm beszárítani, megkérek valakit, hogy fotózzon. Egyébként jól vagyunk, sokat vagyunk a levegőn, Piroska egy kilométeren keresztül is képes tolni a babakocsiját. Hihetetlen mennyit bír menni. Napról-napra több szót mond ki, már ragozni is kezd, úgyhogy már nem is írom az új szavakat. De egyet mégis, mert tegnapelőtt kimondta azt is, hogy DINI. Dini pedig hatalmas kacajokkal jutalmazza, ha beszél hozzá. Komolyan, senki másra nem kacag így, de olyan jó látni így őket.

Apától kaptam egy csokis-marcipános tortát. Dinitől a szokásos hatalmas mosolyokat, és a hátról hasra fordulást. És Piroskától kaptam a legszebb ajándékot: ANYA! Tisztán, érthetően, nagy vigyorgások kíséretében mondja, és mondja azóta is.

Mi szívtelen, gaz szülők, kiraktuk legkisebb magzatunkat a hálóból. Azóta: - este egyedül elalszik (az esetek nagy többségében), - éjjel csak egyszer kel, de többnyire 8 órát szundít egyhuzamban, - délután is alszik legalább egy órát párhuzamosan Pirinkóval. Így pihentebbek vagyunk, és neki is sokkal jobb. Mégis mindenki döbbenten néz ránk: éppen a kicsit?! No ezt csak az érti meg, akinek van tapasztalata az együttalvós gyerekekkel. Ők nem néznek hülyének, és nem néznek rosszallóan. Nyugtatnak, hogy hátha majd ő is... egyelőre nem érdekli a dolog. Első reggel felébredt, kérdezem tőle: - Hol a Dini? - Nincs. ... és ennyiben maradtunk :-) Most már tudja, hogy Dini a kisszobában alszik, de ő csöppet sem kívánkozik oda. Talán majd a készülő faldekoráció segít... hm?

Már Piroska is okozott meglepetéseket a fogzással kapcsolatban. Neki pl. felül előbb jöttek a kettesei, aztán az egyesek, kis Vámpiroska volt akkoriban. Pont a Dini születése körül jöttek a hármasai, aztán a négyesek, most már az ötösök törekednek kifelé, így ha nem adunk neki cumit, állandóan az ujja lóg a szájában. No de ez a Dini kölyök :-) Napok óta meg van veszve, én már csak zombiként élek, mert éjjel is óránként ébreszt, slukkol kettőt, majd alszik tovább. Először az időjárásra gondoltam, aztán a hétvégi utazásra, de végül hétfő délután elkezdtem masszírozni az ínyét, ami meglepően jólesett neki. Addig-addig matattam a szájában, mígnem valami hegyesbe ütközött az ujjam: jobb alsó hármas. Ezen felbuzdulva a másik oldalon is kutatni kezdtem: hát persze, hogy ott is van valami... Nem elég, hogy szabálytalan sorrendben, de sajna úgy nézem nem is az íny felső részén, hanem oldalt bújtak ki, afféle farkasfogként. Nem meglepő, sajnos van családi előzményünk: a tesóimnak is volt, de sze...

Szeretnék többet írni, de nem megy. Dínóka most is rajtam lóg, igaz az éjszakákon kívül ez a két óra az, amikor csak rá figyelek. Szerintem ő ezt pontosan tudja és ki is használja. Végre jó idő van, sokat vagyunk kint, délelőtt játszótér, délután kert vagy másik játszó'. Piroska imádja a nyüzsgést, már megismer néhány gyereket is, és tanulja az enyém-tiéd szabályokat. Napról-napra ügyesebb, már kapaszkodik és hajtja magát a rugós hintán, felmászik a csúszdára, már a kötélhágcsós mászón is próbálkozik. Beszél egész nap, csak fordítógép kell hozzá, ez pedig én vagyok. Általában a szavak első szótagját mondja, így néha nehéz kitalálni a "ma"-ból, hogy ez most maci, majom, mazsola, malacka, vagy mi? Persze vannak szavak amiket szépen kimond: baba, mama, papa, apa, kár-kár, nyau-nyau, cica, Pista, postás, kuka, víz, hoppá, hinta, itt is, ott is, teteje, tészta, golyó, vissza és végre mondja: AJA! Dinike is ügyesedik, nyúl a tárgyakért, tud kacagni, igaz még csak kétszer produ...

Hogy én milyen szerencsés vagyok! Megszületik a kisbaba, aztán eltelik néhány hónap, egy év, majd még egy pici idő, és a kisbaba már egészen nagylány lesz. Nem lehet már akármikor hozzábújni, szeretgetni, gyömöszkélni, csak ha ő is akarja, hiszen kezd kinyílni a kis tudata, rájön, hogy ő önálló lény. De milyen jó nekem, hogy van egy Dinim. Aki finom puha, babaillatú, és akkor puszilgatom, amikor csak én akarom. Hozzábújhatok és hallgathatom a szuszogását, ha éppen van rá idő. Most éppen van, úgyhogy megyek is. És most már tudom, miért van a legtöbbször két év körüli korkülönbség a testvérek között.

Néha egészen a sarokba húzódva: Néha Mackóval a járókában: Sokszor a nagyágyon Buksival: Néha pedig egészen máshogy, mint ahogy Anya letett:

Még alig múlt egyéves. Éppen hogy formálni kezdi a szavakat. De máris vannak agymenései :-) Ezért mostantól ezen cím alatt jegyzetelem őket. Tudjátok mit csinál a TV-ben a jeltolmács néni? -?- Csip-csip csókázik...

Te mikor lettél ilyen ráncos? - kiáltott fel kedvenc férjem vasárnap délután, amikor a verőfényes napsütésben álltunk a villamosmegállóban. Tény, ami tény, valóban egyre erősebbek a mosolyráncaim és a szemeim alatt a szarkalábak. Ezért én ma elmentem, és vettem magamnak érett bőrre való, tápláló arckrémet és szemránckrémet. Tudom, visszafiatalodni már nem fogok, de hátha mégis csodát tesznek ezek a szerek.

Szeretem, ha ilyen vidáman és jól indul a nap. Ilyenkor még ha kint borongós is az idő, mi idebent nagyon jól érezzük magunkat, és sokat kacagunk egymással.

Amikor csendes a ház, az utca és a város. Csak a kislámpa ég a hálóban. Csak mi vagyunk ébren, mindketten félálomban. Dini elégedetten táplálkozik, én elégedetten szemlélem, míg egyik kezemmel a mellettem alvó Pirinkót cirógatom. Aztán vége a szopinak, és mi Dinivel egymás szemébe mélyedünk. Ilyenkor nem kér senki vizet, golyót, játékot, nem kell tv-t ki-bekapcsolni, nem toporzékol senki a lábunknál. Ilyenkor csak mi vagyunk. Némán beszélgetünk, fürkésszük egymást, ismerkedünk. Ilyenkor van időm csak Őrá figyelni. Remélem megtérülnek ezek az álmos percek.

Elteltek az ünnepek, és zajlanak a szürke, unalmas hétköznapok... No de nem a mi életünkben. Mármint szürkének elég szürkék, köszönhetően a napok óta tartó ködös-felhős időnek, de unalmasnak azért egyáltalán nem mondanám. Piroska nagyjából kialakult napirendjéhez igyekszünk igazodni, ami a részemről néha nagyon nehéz, már ami a reggeli ébredést illeti. Sajnos a kisasszony ráadásul elhagyta a délelőtti alvást, így csak ebéd után jut szusszanásnyi időm, de hála Dénes úrfinak ilyenkor sem mindig tudok pihenni. Így aztán estére sokszor nagyon fáradt vagyok, főleg, ha az előző éjszaka valaki valamiért nem alszik rendesen. Most jól vagyok, várom a holnapi napsütést, és reménykedem, hogy napi 20 percnél többet lehetünk a levegőn, mert nagyon ránk férne. Pirinkó is jobban lefáradna, és talán az engem eléggé aggasztó sápadtsága is elmúlna. Mindenesetre addig is tömöm vitamin- és vastartalmú kajákkal, szerencsére vevő rá. Dinit nem kell tömni, általában 7* eszik egy nap, nagyjából ugyanennyit te...